6. fejezet ~ Habfürdők és gyűrött cigik

Sziasztok! :3

Húúha köszönöm szépen az előző részekhez érkezett pipákat, a 4 féliratkozást és neked Amber a kommenteket, amik feldobták a napomat! <3 Meg is hoztam nektek a következő részt, ami remélem ismételten elnyeri a tetszéseteket. Ugye ti is úgy vagytok vele, hogy az előbbi eseménydús rész után most ránk fér egy lazább?! :) Nos fogadjátok szeretettel és ígérem a következő ismételten kicsit izgalmasabb lesz... ^.^
ui: pipálni és kommentelni, valamint feliratkozni továbbra is ér! ;) <3
 

6. fejezet ~ Habfürdők és gyűrött cigik

- Szerinted őt... - kérdeztem zavartan, de be sem mertem fejezni a mondatot, mert Zayn már így is fehéredő ujjvégekkel markolászta a kormányt. Én pedig idegesen vettem le róla a tekintetem, mivel valószínűleg neki is feltűnt, hogy már egy ideje csak rajta kalandozott el. Kifele bámulva jöttem csak rá igazán, hogy mindjárt vége ennek a napnak is. Vagyis ez már a második éjszaka amit nem otthon töltök. Hogy bánom-e? Nem tudom... a minap ugyanis otthonról menekültem, de ma meg egy ismeretlen házból tehettem ugyanezt, csak most szerepet játszott a dologba az "üldözöttség" érzete is. Még most sem hiszem el, hogy valakire fegyvert fogtam...

- Nem hinném, hogy Haroldnak bármi baja is eshetett. Joshua nem hülye... nem akarja a legjobb embereit kinyíratni. - válaszolt kicsit megkésve, majd egy ásítást is elengedett. Biztosra veszem, hogy már fáradt, hisz vagy 2 órája a kocsiban ülünk, de fogalmam sincs hova is tartunk.

- Nem kéne megállnunk? Csak mert látom, hogy fáradt vagy... - ajánlottam fel, mikor egy motel-t ábrázoló kis tábla mellett haladtunk el.

- Nem, egyenlőre még nem. - simít végig többnapos borostáján, majd ismét mind a két kezét a kormányra helyezi. Újabb kínos csönd. Ma már a sokadik.

- És most mi lesz? - tettem fel azt a kérdést, ami már egy jó ideje elég erősen foglalkoztatott, és talán eddig is csak azért halasztgattam, mert féltem a válaszától. Viszont, most már rájöttem, hogy a lehető legborzalmasabb válaszra is teljesen fel vagyok készülve. A mai nap után úgy érzem, hogy már igazán semmivel nem tudnak meglepni...

- Ezt meg hogy érted? - siklott le a tekintete összekulcsolt kezeimre csak egy pillanatra, majd vissza az útra. A szemembe már egy ideje nem nézett.

- Ne nézz hülyének Zayn. Tudom jól, hogy már rendesen benne vagyok... ezért is akarok mindent megtudni erről az egészről. - kértem a lehető legnyugodtabb hangom, mire csak egy sóhajtással reagált. Épp ezért ismét a lemenő nap csodálatos látványával foglaltam el magam. Majd elmondja, ha kell... remélem.

- Jakie. Ébresztő! - suttog a fülembe, majd óvatosan végigsimít az oldalamon, melynek következtében rögtön kinyílik a szemem. Zayn álmos tekintetével tálálom szembe magam. 

- Megjöttünk? - nyögöm bambán, miközben próbálom felcsúszott ruhámat eligazgatni, amivel már két napja megállás nélkül szenvedek.

- Meg. - nyújtja felém a kezét, amit el is fogadok, így viszonylag könnyen kikászálódok a kocsiból. Hunyorogva pásztázok előre, s az állam majdnem leesik, mikor a kivilágított ötcsillagos szállodával találom szemben magamat.
- Wáó! - nyelek egy nagyot, majd a csomagtartóhoz megyek és már nyitnám is fel, mikor rájövök, hogy egy szem ruha sincs nálam, nemhogy bőrönd.
- Ugye, hogy sokkal jobb, mint a motel?! - lép a hátam mögé és kezeit a derekam körül kulcsolja össze. Én pedig, mivel túl fáradt vagyok és a látványtól kábult, ezért nagyon nem is veszem zokon, és nem utasítom vissza.
- Miből telik neked erre? - fordulok meg és kezeimet a mellkasára teszem, miközben megpróbálom felvenni a szemkontaktust vele. Eléggé sikertelenül, mivel az ő szempárja még mindig a szállodát pásztázza.
- Mondjuk úgy, hogy... ez is az örökségem. - vigyorog a képembe, majd bezárja a kocsit és a kezemnél fogva húz a recepcióhoz.
- Ááá Mr. Malik. Üdvözlöm itt, és ő pedig csak a gyönyörűséges menyasszony lehet, Miss... Richardson. A nászutaslakosztály már csak Önökre vár!- fogadott bent egy szőke, kontyos nő, szürke ceruzaszoknyában és vörös blúzban. Én pedig kérdőn emeltem Zaynre a tekintetem, aki csak bólintott egyet, mire visszamosolyogtam a nőre.
- Igen, én vagyok a menyasszony. Ms Kay Richardson. - feleltem a lehető legjobb tettetett boldogsággal, majd ironikus mosolyomat a "vőlegényem" felé intéztem. Ő erre pedig csak felnevetett és kezét a csípőmre tette, így irányított a lift felé. Ahogy bezáródott az ajtó hangos nevetésben törtem ki.
- Szóval mostantól én vagyok a leendő nejed, Kay? Ezt  a szerepet szánod nekem, színészkedjek?! - most már értem miért volt ez a sok ölelés, és a meglepően kellemes közelsége, közeledése. Csak azért. Kell neki egy új játékszer, aki Kay után én leszek. Vagyis ő csak azt akarja, hogy én legyek.De ebbe nekem is van beleszólásom...
- Nem. Csak eddig úgy volt, hogy majd egyszer őt hozom ide. Aztán ez most kicsit máshogy sikeredett... - dörzsöli meg ismét szakállát és folyt el egy nagyobb ásítást. De ez még nem magyarázat a menyasszonyra, és a nászutaslakosztály megválaszolására sem.
- És bánod... hogy nem vele vagy itt? - nem tudom. Esküszöm nem tudom miért tettem fel ezt a kérdést. Talán féltékeny lennék Kay-ra? Miért kellene?! Hisz én nem akarok ilyen életet. Épp ezért Zaynt sem akarom.
- Sajnálom Zayn... hülyeségeket kérdezek. Felejtsd el. - túrtam kimerülten a hajamba, pont mikor megszólalt a csengő és kiléptünk a tizenötödik emeletre. Valami okból kifolyólag ismét a kezem az ő nagy mancsában kötött ki és óvatosan, de sürgetően húzott a 1123 lakosztály felé.
- Na hogy tetszik? - kérdezte gyorsan, amint felkapcsolta a villanyt és szemem elé tárult a szoba pompája. Egy nagy franciaágy, csodás kilátás és egy tágas fürdőszoba fogadott. De valahogy a szemem mégis csak az első dolgon akadt meg. Iszonyatosan nagy szükségem van egy kiadós alvásra! Persze nem ebbe a mini és kényelmetlen cuccba.
- Menj és fürödj le, addig szerzek neked egy pizsamát. - suttog a fülembe a hátam mögött, majd az ajtó nyílása jelezte nekem, hogy épp most távozott.

A fürdősó andalító illata és a masszírozó fejek kényeztetése a hátamon, váltott ki belőlem egyfajta nyugalmat, amiért a testem már egy jó ideje nagyon sóvárgott. Jelenlegi helyzetemben képes voltam 2 perc alatt elfelejteni az egész napos borzadalmakat.
- Bejöhetek? - gyors kopogása után hallottam csak meg a hangját, de ekkor már az ajtó is résnyire nyitva volt. Kicsit bólintok, majd a kezemmel magamra húzom a fehér, bárányfelhőkre hasonlító illóolaj habok sokaságát.
- Hoztam neked pizsamát és egy köntöst is. - néz egy pillanatra rám, majd tekintetével egy olyan helyet keres, ahova az előbb említett ruhadarabokat letudja tenni.
- Köszönöm. - sütöm le enyhén zavarban a szememet, mikor helyet foglal a fürdőkád mellett és mutatóujját a kádból kilógó kezemen vezeti végig. Talán az zavar a leginkább, hogy ő kicsit sincs zavarban.
- Nagyon kikészített a mai nap?! - tűnik sokkal inkább kijelentésnek a kérdése, de azért válaszként bólintok egy aprót.
- Szeretnéd, hogy segítsek kicsit ellazulni? - húzza pajzán mosolyra ajkait, én pedig hogy kicsit "lehűtsem" a langyos vízzel arcon fröcskölöm.
- Héé! - nyávogva túr zselézett hajába, majd lenge flanelingébe töröli az arcát.  Viszont a kérdését nem tudom elengedni a fülem mellett, s ahogy érzékelem Ő sem. Ujjai ismét nedves bőrömet érintik, de már csak a karom felderítésével nem éri be... szépen lassan halad felfele, míg eléri a vállamat, majd a kulcscsontomat. Onnantól pedig befelé vezeti kezét, egészen a langyos vízbe, a fehér habok sokaságába. Megérint engem a víz alatt is.
- Ne akard, hogy megkérdezzem újra. - duruzsolja, melynek hatására rendesen elkezd bennem valami megmagyarázhatatlan érzés, vágyakozás dolgozni. Ahogy ujjai végigszántanak vékony bőrömön, a levegő hirtelen belém szorul és addig nem enged ki, amíg érintése hirtelen meg nem szűnik. Ravasz mosollyal ajkain áll fel, néz végig rajtam, majd gatyája zsebébe kezd el keresni valami után. Alsó ajkamat harapdálva nézem, ahogy megtalálja a keresett "valamit", ami jelenesetben nem egyezik azon tárgyal, amire én gondoltam. Egy gyűrött cigit kap a fogai közé, miközben tekintetét le sem veszi rólam.
- Szerintem jobb lesz ha megvárlak ezzel kint. - fordul gyorsan meg, s talán jobb is így, mivel biztos vagyok benne, hogy az értetlenség, és a zavartság jele, történetesen kiült arcom kis szegleteibe. 

5. fejezet ~ Kezeket fel!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, mivel úgy érezem ha nem írok, akkor begolyózok. Főleg most, hogy annyi, de annyi érzés kavarog bennem...Igazából szerintem egészen borzalmas lett, de remélem azért elnyeri majd a ti tetszéseteket! Jó olvasást kedveseim, és mindenkinek csodálatos hétvégét! 

~pepa

 5. fejezet ~ Kezeket fel!

Magam alá vonva a lábamat foglaltam el a helyemet az egyik öreges huzatú kanapén. Remegő kezeimet magam előtt kulcsoltam össze, és némán meredtem az előttem állókra. Négy férfi. Négy számomra ismeretlen férfi, akik közül 3 fegyvert visel és egyel egy ágyban aludtam, mégsem tudok róla jóformán semmit.

- Szóval Jaqueline. - ízlelgeti a nevem a főnöknek titulált Josh.

- Maradjunk a Jakie-ben. - feleltem -magam sem értem miért ilyen - flegmán.

- És még a nyelvét is felvágták. Zayn, te csibész megfogtad vele az Istenlábát. - pillant az előbb említett fiúra, akinek aranybarna íriszei aggódva pásztáznak engem.

- Ő nem marad itt, Josh. Ártatlan, nem tud semmiről. Had menjen el... - kérleli meglepően halkan és óvatosan, mire én csak az ajkamba harapok idegességemben, s lélegzetvisszafojtva várom a választ, ami remélhetőleg a javamra válik.

- A fenét nem tud, Malik! Tudja a nevemet, és ez már magában nagy dolog. Mi lesz ha eljár a szája, na mi Zaynie?! Majd akkor a te nyelvedet vághatom ki?! - csap az asztalra idegességében miközben továbbra is  a szavakat köpködi, amitől ismét rám jön az a gyomorforgató félelem.

- Josh, beszéljük meg. Nyugodtan. - szemez Zayn az előtte állónak a csípőjére akasztott pisztolytáskával, valamint tartalmával, majd leül mellém és kezével végigszánt remegő jobb kézfejemen.

- Jaqueline főznél nekünk egy teát? - szeme azt a választ, tanácsot adja kérdésére, hogy szó nélkül menjek ki az ajtón, aminek én eleget is teszek és egy bólintással felállok, majd meg sem állva viharzok ki a mélybarna faborítású ajtóig.

- Ó a picsába! - ejtek meg egy viszonylag gyenge szitkozódást a helyzet súlyához viszonyítva. Mi a büdös francba keveredtem én bele?!

A tea víz már éppen felforrt, mikor a hideg fémet durván az oldalamnak nyomta. Félelmemben nyögtem, sőt inkább szisszentem fel, de megmozdulni nem bírtam, mertem.

- Most elmondom mi lesz csinibaba. - mormolta alig halhatóan a fülembe, miközben édes, meleg lehelete egy-két kósza babahajammal, kis tincsemmel szórakozott.

- Ki kell jutnunk innen élve, tehát itt a terv. Viszont ahhoz kellesz... Ugye tudod merre van a hálószoba? - kérdezte pajkos vigyorral a göndör, amit a konyhai ablaknak köszönhetően látok magam mögött. Óvatosan bólintok, mert nem akarom, hogy bárki is meghallja félelemtől ittas hangomat.

- Háát persze, biztos vagyok benne, hogy este ott mulattatok egy jót Zaynnel. Mázlista a csávó... - tette el a fegyverét, majd szeme végigmért, és nem zavartava magát bújtatott ki tekintete a miniruhámból.

- Ne térj el a tárgytól. - tűnt sokkal inkább könyörgésnek hangom, mintsem kérésnek.

- Rendben van, szívi. Szóval... menj fel a hálóba, halkan és lassan, hogy nehogy magadra vond a figyelmünket, majd nyisd ki az éjjeliszekrényt. Rejtett rekeszes fiók, szedd ki a borítást és ha minden igaz alatta találsz egy ilyen kis édest. - emelte ellentmondást nem tűrve a kezemet a fegyverére, mire ismét elfogott az "enyhe" rettegés.

- Utána pedig gyere le, és szegezd a pisztolyt egyenesen Joshua fejéhez, de le ne lődd nekem riadalmadban... Fontos, hogy ezt olyan reflexből csináld, hogy se én, se a társam ne tudjuk rád emelni a mienket, mert akkor parancsot kapunk a lövésre. Magad mellé hívatod Zaynt, majd eldobatod velünk a fegyvert, ti meg elpucoltok. Világos?! - tette fel a kérdést, de a választ, vagy egyáltalán a reakciómat meg sem várta. Enyhén rápaskolt a fenekemre, majd egy mosoly keretében kivitte a teáscsészéket. 

Most meg mi a jó Istent csináljak?! Megbízhatok én ebben az emberben?!

Óvatosan lépdelve jutottam fel az emeltre, és a lebukás gyanúja még mindig ott ülepedett az elmém legalján. Bár szóltam előre, hogy csak vécére megyek, de még is egy gerillát akasztott a nyakamba, a "góré". Történetesen a fürtöskét, akinek most a korábban felém intézett "megbízatását" próbálom végrehajtani, magam sem értem miért.

Fogalmam sincs ki is lehet valójában ez a Joshua, de az egyszer tuti, hogy nem csak Zayn tart tőle, hanem még a saját emberei is. Máskülönben miért keresett volna fel ily' módon a göndör?! Vagy csak tesztelni akarnak...? Átmegyek-e azon a bizonyos rostán..? Hisz ahogy mondani szokták, női kézben áll a legjobban a fegyver...

Mindenesetre abban igaza van, hogy a fiók teljes tartalma eddig nem volt felfedve. Óvatosan pakoltam ki belőle, majd az alját megemelve távolítottam el a csalóka polcaljat. A testőrnek pedig igaz lett, ugyanis a szemem előtt ott hevert az érintetlen fegyver. Basszus még azt sem tudom, hogy kell fogni... Vagyis igazából csak fogjak rá és ne nyúljak semmi máshoz, nem? Mindegy, most ez lesz a taktika.

A kezemben a tárggyal rohantam le, pontosan úgy ahogy kérték tőlem. Az ajtóban megállva rendeztem el szapora szívverésemet, majd egy-két nyugtató, halk szó után elszántam magam arra, amire azt hittem soha az életbe nem lesz szükségem. Fegyverrel rátámadtam egy bizonyos, "védtelen" emberre. Vagyis perpillanat Josh szépen felnyalt fejére.

- Mindenki maradjon kussba és le a fegyverekkel. - üvöltöttem remegő hanggal, miközben egyre közelebb sétáltam a célponthoz. Szinte biztos vagyok benne, hogy rájöttek még sose csináltam ilyet. 

A göndör és társa egy perc alatt változik át visítozó hiénákká, akik jót nevetnek ezen az egészen, miközben Zayn idegességében pattan fel a kanapéról. Felém lép egyet, mire a kezem erősen megremeg.

- Azt mondtam mindenki kussoljon és le a fegyverekkel izomagyúak! - sziszegtem a szavakat, miközben Josh nagyot nyelve felém fordult. Mutatóujjam az egyik kis ravaszra simult, mire a főnök is elejtett egy- két szitokszót.

- Nem halljátok mit mond, seggfejek? Le a pisztolyokkal. - utasítja embereit, akik elhallgatnak és fapofával leteszik a fekete revolvereiket.

- Zayn, gyere ide! - kérlelem és eddig észre sem vettem, hogy patakokban folynak könnyeim, ellepve egész arcomat. A fekete hajú késégésen teszi amit kérek, de egy pillanatra szórós pillantásban részesíti a mellette álló két majmot. Talán úgy gondolja, hogy a srácok nem veszik elég komolyan a dolgokat?! Mondjuk lehet, hogy igazuk van, hisz úgysem mernék innen lelőni senkit sem. Szándékosan.

- Hogy jutunk ki innen a leggyorsabban? - suttogom a fülébe, miközben a ravaszt még mindig a górén, a szememet meg a két izomagyon tartom.

- Csak fedezz, én megyek előre. - válaszol egyszerűen, de mikor elindul, az én lábam megtorpan. Persze nem a maradás okából...

- Nem bízok benned. - mormolom, mikor kérdő tekintettel néz vissza rám.

- Ezt megértem, de most nem vagy olyan estemben, hogy eldöntsd kiben bízol, vagy sem. Ha ki akarsz innen jutni, akkor kövess, Jaqueline. - kért fel nyomatékosan, még most is roppant nyugodt hangon. Hogy lehet ő ilyen hidegvérű ebben a helyzetben is?!

- Nem, Zayn. Rohadtul összezavartál és nézd meg mibe kevertél. Nem bízok benned. - szipogok hangosan miközben a fegyver már-már táncot lejt, hisz a kezem egyre jobban remeg.

- Felesleges ezen aggódnotok, hisz innen úgy sem juttok ki. - szólja el magát a göndörke kollégája, amit egy pillanatra az előttem ülő meglehetősen csúnya szavakkal és tekintettel díjjaz. Ám az információra ismét megjön Zayn hangja is.

- Hogy érted azt, hogy nem jutunk ki? Vannak még kint? Hányan? - szegezi előbb Joshua-nak a kérdést, majd a göndör felé néz, aki csak bólint egy aprót, majd hirtelen lehajolva kapja fel a földön heverő pisztolyokat. Az egyiket az én fejemhez, a másikat pedig Zaynéhez emeli.

- Liam-ék vannak kint. Plusz-mínusz pár fő, a ház előtt. De lent a garázsban a kocsival még meg tudtok lépni. - tájékoztat minket, majd elemeli kezeit rólunk, egy kaján vigyorral a képén. Zayn viszonozza a mosolyt, majd tarkójánál fogva magához húzza a srácot, egy amolyan férfias "ölelésre".

- Kösz' Harry, jövök neked egyel. - lép el tőle, majd a karomnál fogva kiráncigál. Ugyanis valószínűleg feltűnt neki, hogy a saját lábamon még megállnom is elég nehéz az előbb lezajlott történések után.

Óvatosan húz lefelé a lépcsőn, majd az ajtónyitás közben sül el először fent az egyik fegyver, ami belőlem egy sikítást idéz elő. Gyorsan fékezek le, minek hatására Zayn is megáll. Kezében már a kocsikulccsal lép vissza hozzám és von magához egy gyors, nyugtatószándékú ölelésre. Finom szálú borostáját a fejem tetején érzem meg, miközben duruzsolva, meglepően halkan lát el egy-két nyugattó szóval.

- Valakit lelőttek fent, Zayn! - értesítem könnyáztatta arccal, s rögtön csak az az egy lehetőség fordul meg a fejemben, hogy Harry az áldozat, aki segített nekünk meglépni onnan. Még a maga furcsa, különös módján is. Hisz bár nála volt a két fegyver, de miután mi leléptünk onnan ő egyedül maradt. Zayn tekintetében ugyanezt a történetet látom levetítve, de valahogy őt úgy néz ki nem sokkolta le annyira az esetleges végkimenetel. A második "durranás" után fog ismét karon, és betessékel a fekete Audiba. Az ismerős bőrülés kellemes anyaga sem hat rám olyan jó hatással, mint anno tegnap, mikor ezzel a járművel hozott ide. 

Nem habozik a motor indításával, miközben egy kis távirányítóval is babrál, gondolom a garázs ajtónyitójával. Lenyomja ugyan a gombot, de meg nem várva az ajtófelnyílását hajt át rajta. 

Így még pont időben, hisz a felénk intézett golyók már nem tudják elérni a járművet.

Vas Happenin'g Zayn?!

Hűhaa... ez nagyon nehéz kedveseim! Tényleg nagyon nehéz...

Nem tudom ti mikor tudtátok meg, de én két nappal ezelőtt. Pont elküldtem a részt és utána felmentem egy híroldalra és ott volt a cikk. "Zayn Malik kilépett a One Directionből". Először tudjátok mit csináltam?! Hát honnan is tudnátok... jól megdörzsöltem a szemem, majd mikor még utána is ott volt a cikk, akkor nevetve zártam be a laptopot és azt mondtam: oké, ez csak egy rossz álom. Másnap megint megnyitottam az oldalt és a cikk továbbra is ott volt. 

Hogy mit érzek?! Fájdalmat... nagyon nagy fájdalmat és ürességet, hisz Zayn nagyon közel állt hozzám, és most, hogy elvileg visszavonul (vagyis a kamerák kereszttüzétől) így úgy érzem, mintha sokak életéből is kilépne, köztük az enyémből is. De hát szerintem a döntését kicsit meg is lehet érteni... hisz 5 éve folyamatosan egy olyan mókuskerékben volt, ami egy percre sem hagyta nyugodni. Én megértem, bár nagyon nem örülök neki. Hisz nélküle már nincs One Direction, hanem Harry, Louis, Liam és Niall van. Persze örüljünk neki, hogy ők még vannak nekünk!

Személyesen sokan kérdezték meg tőlem, hogy vajon mennyi köze lehetett Perrie-nek ehhez az egészhez... figyeljetek, én azt mondom, hogy valamennyi biztos, de szerintem nem ez volt a mérvadó. Hisz Perrie már egy ideje Zaynnel volt, szóval szerintem a helyzetet (ha szereti annyira a srácot) akkor továbbra is tudta volna kezelni, szóval őt nem ér szerintem ezzel piszkálni.

Hogy mi lesz most?! Nem tudom drágáim, de én nem akarok a blogtól megválni. Írni szeretném, hogy továbbra is közel/közelebb érezzem magam Zaynhez. Remélem ti is továbbra is az olvasóim lesztek! Új részt a jelenlegi hangulatom miatt nem tudom mikor pakolom fel ide. Legyetek türelemmel kérlek, hisz ez nekem is rendesen odavágott hangulatilag. 

Drága rajongótársaim kitartást mindenkinek! Én innen küldök nektek egy virtuális ölelést! 

Puszilok mindenkit: 

~pepa

4. fejezet ~ Van egy pisztolya

Kukucs <3 

Meghoztam a részt, sajnálom, hogy kicsit később raktam fel, mint elvártam magamtól, de a lényeg, hogy itt van, s remélem ez is tetszik majd nektek és megháláltok majd egy-egy kommenttel, vagy feliratkozással. (Nagyon, de nagyon hálás lennék érte!)

Valószínűleg a következő rész már csak hétvégén jön, mivel az iskola nevezetű borzalmas helyen rendesen lefárasztják az embert szellemileg. Megértést köszönöm, és jó olvasást. 

~pepa 

-----------------------------------

 4. fejezet ~ Van egy pisztolya

 

Ismét a szememnek kellemes színű fürdőben találtam magam. Most viszont nem sok kedvem van egy ismételt fürdésre, ezért inkább csak kirázogatom a pólóból a lisztet és alaposan megmosom az arcomat. Felnézve, a tükörbe egy megviselt, -nagyon- másnapos csajjal találom szembe magam, akinek a szeme mégis mosolygós. Bár kicsit sem az volt a terv, hogy itt maradjak és így elhülyüljek Zaynnel, de be kell valljam, nem esett nehezemre megtenni ezt az egészet.

Egy kis kék törülközővel itattam fel az arcomon lévő vizet, majd már indultam is vissza a szobába, amikor Zayn ideges hangjára lettem figyelmes. Biztos a pizzafutárral, vagy a kínai kiszolgálóval veszekedik...

- Az engem rohadtul nem érdekel, Josh. A lényeg, hogy most szépen forduljatok vissza, mert nem vagyok egyedül. Nem... nem Kay van itt. Amióta kitálaltam neki szépen lelécelt. Megmondtam, hogy ez lesz, de ti nem hitettek nekem. Na mindegy... a pisztoly miatt meg ne aggódj. A vért és az egyéb ujjlenyomatokat eltüntettem róla. Biztos helyen van. - tapadt a fülem az ajtóra, miközben a szívem vagy kétszázzal vert. Esküszöm próbálok keresni, de egyszerűen nem találok egy olyan okot sem, amikor ez a beszélgetés teljesen normálisan hangzana. Vér, pisztoly és a csaj, aki csakúgy lelépett, mert kitálaltak neki. Kezem remeg a kilincsen, nem merem és nem is akarom kinyitni az ajtót. Pedig valahogy muszáj lesz kijutnom innen. Szép lassan elkezdek számolni, attól a pillanattól, hogy Zayn dühösen bontotta a vonalat. Vagyis nekem a "Még egyszer elmondom ide ne gyertek seggfejek. Viszlát!" ezt jelentette. 

1, 2, 3, 4, 5... már egy örökkévalóság óta bent vagyok. Ki kell innen mennem, ez egyszer biztos. Viszont ő azt hiszi, hogy zuhanyoztam... Épp ezért gyorsan a fejemre csavartam a törülközőt és úgy léptem ki a fürdőszobából, ahol már várt.

- Jól esett? - kérdezi, mire én csak egy aprót bólintok. A fenébe! Biztos észrevette, hogy most teljesen más a hangulatom. Gyerünk Jaqueline, ha kiakarsz innen jutni élve, akkor játszd el, hogy egy hülye picsa vagy, akinek még a hallása sem jó, így esély sincs arra, hogy meghallotta az iménti telefonos beszélgetést.

- Végül is pizzát rendeltem. Remélem szereted a hawaii-t... - puhatolódzott nyugodt hangon. Hihetetlen, hogy körülbelül 2 perce még forrt a dühtől, most meg ilyen nyugodt.

- Az szuper lesz, köszi. - ejtettem felé egy kis műmosolyt, majd leültem az ágy felém közelebb eső részére, minél messzebb kerülve hozzá. Megeszem vele a kaját -hisz kitudja mikor lesz lehetőségem enni, ha itt nem teszem -, majd szépen lelépek egy amolyan csinált indokkal.

- Nézd Jaqueline.. szóval, nekem nem szokásom csak úgy lányokat felhoznom a lakásomra, majd kajacsatában csúnyán megverni őket... épp ezért nem akarom, hogy ez is csak egy ilyen "egyszeri alkalom" legyen. Szóval... izé... ha gondolod majd még lehetne egy-két visszavágó. - ajánlkozik és látszik, hogy totál zavarban van, ami amúgy nagyon aranyos is lenne, ha történetesen nem egy bérgyilkos, vagy maffiatag, vagy egyéb pisztolyos ürge lenne.

- És mi a helyzet Kay-al? - kérdezek rá bátran, hisz vagy kapok valami ütős hazugságot, vagy talán egy kicsit megértem majd az igaz válaszának köszönhetően ezt az egészet. Hisz akár lehet valami testőr is, vagy rendőr, vagy bármi más, amihez legális a fegyver használat... mit tudom én. Na jó, ez már szánalmas, Jakie...

- Mi lenne vele? - válaszolt kérdéssel a kérdésemre, amivel nagyon összezavart. Most már tényleg érdekel ki is az a Kay és mi történt vele, hogy a roppant fontos beszélgetésbe ő is szerepet játszott.

- Jó, hátha nem akarsz róla beszélni, akkor ne tegyük! - mentem bele a számomra macska-egérré típusú játékba, és ledobtam a most már száraz hajamról a törülközőt.
Gyorsan pattantam fel az ágyról és a mobilomért nyúltam. Ha elakarja kérni a számomat majd megadok valami kamut, vagy a szüleimét, hagy diskuráljanak, mert a büdös életben engem többet egyik sem lát. Mit nekem az a pizza!

- Nézd Zayn, köszönök mindent, de most mennem kell. Elakarom érni a vonatot és este már a nagynéném házába akarok lenni. - kaptam gyorsan fel a cuccaimat, majd beletúrtam idegesen a hajamba, miközben a srác csak ült és nézte ahogy a szobába össze-vissza mászkálok.  Vonat: hazugság, nagynéni: annál is nagyobb... vágyakozás afelé, hogy minél előbb elhúzzam innen a csíkot?! : pipa, igaz! 

- Szóval.. asszem ideje lesz mennem. - térek rá a lényegre, -miután fejemet átbújtattam az esti mámortól átitatott ruhaneműm nyakát- és ennek hallatára Zayn is felpattan a helyéről.

- Nos, jó... oké. Akkor kikísérlek. - egyez bele, miközben tarkóját simogatja. Gondolom elég szokatlan számára, hogy kikosarazzák. Mondjuk ilyen külsővel nem is csoda...

- Azért a számodat megadod? - kérdi még mindig zavartan, és nem bírom megállni, hogy ne mosolyodjak el rajta. 

- Nem is hittem volna, hogy ennyire görcsösen próbálkozol majd. - nevettem fel majd a kezembe véve a tollat erősen gondolkodóba estem, hogy találjak csak egy indokot arra, hogy miért lenne érdemes az igazi számomat megadni. Mert egy jó pasi, és mert olyan jól elvoltunk így délelőtt. És miért ne adjam meg... a pisztolyos mondata miatt, ami most ismét visszhangozni kezdett a fejemben. Gyorsan lefirkantottam a szüleim vonalasának a számát, hisz az félig az enyém, meg nem is. 

- Hát akkor... szia. - nyújtottam felé a kezemet, amit ő el is fogadott. Hosszú másodpercekig néztem aranyló íriszeibe, amik már tegnapeste úgy megbabonáztak. Jó pasi, és veszélyes pasi. Jajj... abszolút az esetem. 

- Szia. - habozott búcsút mondani, de -valószínűleg- illemből csak megtette. Kezem már a kilincsen volt, mikor valami erős és nem túl fülbarátnak mondható hangra lettem figyelmes. Értetlenül néztem Zaynre, aki tekintetével az ajtóra bökött. Tehát pont jött hozzá valaki. Talán maga Kay... Ezért is kell olyan gyorsan innen lelépnem!

- Hogy bebarnultál Kayla. - találom szembe magam egy jólfésült, öltönyös fiatal sráccal, akiből árad az arcszesz. Flegma félmosolyra húzza ajkait és óceán kék szemeit le sem veszi rólam. Miért poénkodik azzal, hogy én lennék Kay, és miért van itt? Csak nem...?!

- Josh?! - csúszik ki a számon az első név, ami az eszembe ötlik. A név, ami a pisztoly szó mellett visszhangzik a gondolataimban megállás nélkül. És így, hogy már arcot is tudok a névhez társítani... nos nem éppen jó hangulat fog el.
- Szóval már hallottál rólam?! Ez hízelgő! - félmosolya hirtelen változik egésszé, ami kiemeli szemének gonoszas kis csillogását.
- Jobb ha én most megyek! - pillantok vissza Zaynre, aki próbálja meglepettségét nem túlságosan kimutatni irányomban. Persze totál sikertelenül. A számmal még egy 'sajnálom'-ot tátogok, majd visszafordulok a kijárat felé.
- Nono, ne olyan sietősen szépségem. Te már tudod a nevem, én viszont még semmit sem tudok rólad. Maradj itt velünk, hagy ismerjelek meg. - emelte odébb a zakóját, mely mögül egy fekete Beretta M9 kacsintott vissza rám. Nagyot nyelve néztem fel, s a barna mögött álló két gorilla is ezt a mozdulatot hajtotta végre. Majd még két ugyanolyan fegyverrel találkozott tekintetem.
- Rendben, akkor maradok még egy kicsit. - "egyeztem" bele idegesen.

3. fejezet ~ "Köszönöm, hogy meghúzhattam nálad magam" rántotta

Drága erre járók és olvasók! 

Először is köszönöm szépen a 2 feliratkozómnak a bizalmat. Ígérem megpróbálok jobbnál jobb és izgalmasabb részekkel meglepni titeket és persze a többi kedves erre járót és olvasót is! :) A helyzet az, hogy meghoztam a hétvége utolsó fejezetét, szám szerint a harmadikat. Viszont mivel még ez is úgymond csak cselekmény"felvezető", ezért a rész végére -ami mellesleg piszkosul hosszú lett- mellékeltem egy kis szösszenetet a következő fejezetből.  Ott már ígérem kicsit begyorsítunk! :D

Jó olvasást kívánok nektek és a írnátok nekem véleményt, vagy pipálnátok, azt nagyon megköszönném! 

~pepa

--------------------------

3. fejezet ~ "Köszönöm, hogy meghúzhattam nálad magam" rántotta

"I wake up every evening, With a big smile on my face, And it never feels out of place"

Hallottam meg az ismerős sorokat, és rutinosan nyúltam az éjjeliszekrényem irányába, hogy kikapcsoljam a személyiségemhez legjobban passzoló szöveget tartalmazó dalt. 

- Másik oldalt. - morgott fel mellettem valaki, mikor a telefon helyett az ő állát nyomkodtam.

- Bocsesz. - váltak el ujjaim kellemes borostájától és vették birtokba az érintőképes telefonom felületét. Gyorsan zártam le a "szundi" üzemmódot, de ahhoz nem voltam elég ügyes, hogy ne vegyem az 58 nem fogadott hívást, és 110 smst.  110 SMS-T! Apám utálja ilyen szarságokra költeni a pénzét, mint a szöveges mobilüzenet, most mégis rendesen lenullázta a keretét, ebben biztos vagyok.

- Egész este rezgett, de a kérésedre nem vettem fel, és nem is nyomtam ki. - tájékoztat az esti srác, akit... hogy is... asszem Zaynnek hívnak.  És nála vagyok, nem otthon. Ez sem egy elhanyagolható információ.

- Hogy aludtál este? - tápászkodik fel mellőlem, majd kimászik az ágyból. Atyám, totál meztelen!! De egyáltalán nem mutat így sem rosszul... 

Rajtam viszont van ruha, méghozzá a saját, roppant kényelmetlen koktélruhám, aminek köszönhetően nem idegeskedek azon, hogy az este folyamán történtek-e bizonyos dolgok. Tekintetem nem túl visszafogottan pásztázza végig még egyszer az esti srácot és megpróbálja szépen lementeni a látottakat, hisz kitudja lesz-e még szerencsém hozzá és a szexi külleméhez. Zayn nem zavartatva szeli át a szobát, majd az ébenfekete gardróbból kivesz egy boxert és egy pólót. Gyorsan kapja magára, talán - pechemre - túl gyorsan is... 

- Megkérdezném, hogy zavart-e a látvány, de mivel te akartál nagyon ide jönni este, így szerintem felesleges ilyen dolgokon aggódnom. - mosolyodott el, majd elindult kifele. Sajnos túl gyorsan, mivel nekem még a fejfájás közepette az ágyból sem volt időm kimászni, nem hogy utána szaladni.

Nagyot nyögve dőltem vissza az ágyra és az arcomat a fekete huzatú párnák sokaságába fúrtam. Hosszú perceknek tűnő idő alatt tért vissza esti "megmentőm" egy pohárral és egy fehér pirulával a kezében.

- Ez majd segít. - nyújtja át kedvesen, és leül mellém az ágyra. Mint a beteg kisgyerek, aki már a gyógyulásra áhítozik szorgalmasan, és kicsit esetlenül nyelem le a gyógyszer egy korty vízzel.

- Meg ne fulladj itt nekem, Jakie. - kérlel Zayn nevetve, majd ismét feláll és megint csak a gardrób tartalmára csap le. Most egy fekete póló és egy szürke boxer lett az áldozat, amit felém dobott. 

- Zuhanyozz le, borzalmas szagod van. - tájékoztat, miközben fejével az közeli ajtóféle bök, amiből azt szűröm le, hogy valószínűleg az az egy fal tart távol a fürdőjétől.

- Kösz. - kapom el a ruhadarabokat, majd nagy nehezen megpróbálok felkelni az ágyból. Igaza van, tényleg bűzlök a piaszagtól. Fáradt, lassú és fájdalmas léptekkel indulok az ajtó felé, majd lazán benyitva lep el a tömör, kék gyönyör. Kékre festett márványkád, világos árnyalatú üveg zuhanykabin, egy kis szauna és királykék csap, valamint ugyanebben az árnyalatban pompázó vécé fogad. A kedvenc színem különböző árnyalata, egy nagyon gusztusos fürdőszobaként tálalva. Már csak az a nagy kérdés, hogy kád, vagy zuhany?!

Végül a zuhany mellett döntök, mivel nem akarok ilyen fejfájás mellett a kádban ázni és netalántán elaludni. Gyorsan járatom a vizet a testemen, majd a kikészített tusfürdővel alaposan eltávolítom a  rum és vodka egyveleget a bőrömről. Kicsit sem zavar a férfias tusfürdőillat. Kimászva egy fekete pamuttörölköző köszön vissza nekem, amit gyorsan magamra öltök. Vizes tincseimen egyszer átszántanak ujjaim, majd visszalépdelek a szobába, ugyanis ott vár a boxer és a póló. Na meg Zayn is.

- Köszönöm a zuhanyt. - esik nehezemre kimondani a "köszönöm" szót, mivel én nem vagyok az a hálálkodó típus.

- Nincs mit. Most már talán egy fokkal jobban vagy, nem? - puhatolódzik az állapotom felől, miközben eldől az ágyon. Próbál nem túl feltűnően stírölni, de én persze ezt észreveszem. Van egy olyan érzésem, hogy én is hasonló gondolatokat váltottam ki belőle, mint ő belőlem az iménti öltözős jelenetnél. Persze én nem vagyok olyan magabiztos. Magam előtt szorongatva a törülközőt kapom fel a boxert, majd a felsőt.

- Fogjuk rá... - sóhajtok egy nagyot, majd ismét a hajamba túrok.

- Nincs itt valahol egy fésű? - teszem fel a kérdést, mivel bár a fürdőt nem néztem át olyan jól, nem láttam sehol sem egy ilyen kis tárgyat sem. Pedig az ő haja is elég jól rendbe van téve.

- Az enyém zselés, de mindjárt megnézem Kay nem hagyott-e itt véletlenül egyet. - Kay?! Az meg ki az..? A csaja! Tuti biztos, hogy a csaja! Miért is hittem azt, hogy ez a jó pasi totál szabad?

Kiszakít gondolataimból a repülő fésű, amit most több bénázással kapok el, mint a ruhadarabokat. Mi az, ez a srác semmit nem tud az ember kezébe adni?

- Szóval ki az a Kay? - szántok végig az említett fésűjével a hajamon, miközben nem veszem le a szemem Zaynről. Nyugodtan ül vissza az ágyra, de most nem terül el rajta. 

- A volt csajom. Az előző héten mentünk szét, de még mindig van itt egy-két cucca. Kerestem neked fehérneműt és ruhát is, de azt már nem találtam. Valamiért a csajok mindig azt "menekítik" először, mikor lelépnek. - jobbnak éreztem nem firtatni tovább a témát, még akkor sem ha eddig ez volt Zayn leghosszabb mondata nekem címezve.

- Jahh ilyen szempontból a pasik sokkal praktikusabbak. Az én exem nemhogy csak a saját cuccát, de még az enyémeket is elvitte. - poénkodom el az amúgy kicsit sem emlékezetes momentumot.

- Inkább ne feszegessük a témát... éhes vagy? - tereli el a figyelmemet elég jól láthatóan a felé, ami amúgy is jobban érdekel. Éhen halok, de tudom ha most eszek bármit is, akkor majd rohangálhatok a mosdóba...

- Csak egy kicsit. Készítsek valami reggelit? Mondjuk "köszönöm, hogy meghúzhattam nálad magam" rántottát? - ajánlottam fel az első, és egyetlen olyan ételt, amit képes is vagyok elkészíteni.

- Az jó lenne, köszi. - neveti el magát, majd előre tessékel, lefele a konyhába.

- Tegyél bele még egy kis hagymát is. - szólok rá, mivel már öntené bele a forró serpenyőbe az összekutyult "masszát", pedig még nem tökéletes. A hagyma nagyon hiányzik belőle! 

- Viccelsz?! Attól büdös lesz a szám! - nyávog, mintha csak egy kislány lenne és esze ágában sincs elkapni a lila hagymát, amit elé gurítok a pulton, így az tovább halad, majd végül egy kis koppanással a földre ér.

- Zayn, kérlek. Úgysem fogsz ma csókolózni! - mondom úgy mintha ez csak rajtam múlnak. Pedig nagyon nem... meg amúgy is, még csak reggel van, ki tudja mit csinál majd a nap további részében.

- Azt te csak hiszed! - nevet fel, majd felveszi a hagymát és a csapnál jól megmossa.

- Nem vagyok rá kíváncsi! - szögezem le, enyhén kuncogva, majd kiveszem a kezéből a lila kis "gumót" és a vágódeszkára helyezve elkezdem felvágni. Nem éppen a leggyakorlottabb, biztos kézzel.

- Hé Jaqueline kóstold meg. - tartja elém a nyers tojásos masszát. Ugye csak viccel? Én nem eszek nyers tojást.

- Zayn én csak sütve, illetve főve szeretem, de ha neked így is jó... - sóhajtok fel és kifújok egy kósza tincset a szememből. 

- Nem azért, csak az ízéért. - nyújt elém egy kanálnyi "nyálkát". Fúj!

- Nem, én ne... - nem tudom befejezni a mondatot, mivel a következő pillanatban már az arcomon folyik végig a trutyi. Szemet a sószemcsék csípik, még a sokktól nyitott számat ellepi a sós, nyers íz, ami rögtön kiváltja belőlem a hányingert.

- Most meghalsz, Malik! Ugyanis, történetesen én vagyok a kajacsaták koronázatlan királynője. - sziszegem, de ugyanakkor nehéz a nevetést is visszatartanom. Jó reflexeszeimnek köszönhetően gyorsan a tálért kapok és az eddigi munkánkat cseppet sem sajnálva "kenem" fel szépen belőtt hajára. 

- Bazdmeg ez rohadt sós! - kiállt fel, mikor ajkairól lenyalja a sárga reggelire valót. 

- Én megmondtam, hogy kevesebb sót tegyél bele, viszont egy kis bors nagyon is hiányzott belőle... - állok ki a korábbi álláspontom mellett, amivel akkor nem tudtam meggyőzni. 

- Szerintem felesleges bele a bors, pont úgy ahogy... a liszt is. - szór a képembe egy maroknyit, amitől rögtön elfog a köhögés. Én a már felvágott hagymáért nyúlok és azt dobom felé, de visszahúzódó kezemet nagy mancsa elkapta.

- Most vesztesz, királynő. - suttogja, mivel mostanra egészen közel kerültünk egymáshoz. Szabad kezével egy félbeszelt paradicsomért nyúl, majd azt az orromra nyomja. 

- Sakk és matt. - érzem, ahogy a gyümölcsnek titulált zöldség szétfolyik az orromon, majd az arcomon. Levegőt csak a számon merek venni, mivel nem akarom, hogy az orrnyílásomba kerüljön a magokból.

Zayn lassan engedte el a kezemet, de a szemei még mindig birtoklóan hatottak a tekintetemre. De vajon mit akar annyira? A rántottát, a kajacsatát, a győzelmét, vagy esetleg engem? Na most kell abbahagynom az agyalást, mielőtt még ezt is totálisan túlértelmezem. 

- Jobb ha veszel ma még egy zuhanyt. Majd én hoztatok valami kaját... mondjuk kínait. - jegyzi meg, míg az üres tálért nyúl teljesen nyugodt hangnemben. Én csak némán bólintok egyet, majd elindulok vissza -most már ismerős úton- a hálóba, onnan pedig a fürdőbe.

Következő részből: 
-Az engem rohadtul nem érdekel, Josh. A lényeg, hogy most szépen forduljatok vissza, mert nem vagyok egyedül. Nem... nem Kay van itt. Amióta kitálaltam neki szépen lelécelt. Megmondtam, hogy ez lesz, de ti nem hitettek nekem. Na mindegy... a pisztoly miatt meg ne aggódj. A vért és az egyéb ujjlenyomatokat eltüntettem róla. Biztos helyen van. -

2. fejezet ~ "Egy" italra

Sziasztok kedveskék!

Meg is hoztam a második fejezetet. Annyira örülök neki, hogy már feliratkozóm is van. Köszönöm szépen! *--* Na nem is akarok ezzel a résszel sem megváratni senkit, szóval a felesleges locsogást beszüntetem. :p Jó olvasást nyuszik! :3

~ pepa

-------------------------

2. fejezet ~ "Egy" italra
 

Lefagytam. Ugyanakkor a testemet kellemes borzongás járta át, a pulzusom száma pedig minden egyes levegővételénél rohamosan emelkedett. Pármásodpercnyi bámészkodás után tovább folytattam a táncot, és megpróbáltam nem arra összpontosítani, hogy mögöttem Ő is mozgásba kezdett.
Mellkasa lazán a hátamat súrolja, miközben jobbkeze végigszánt az én fedetlen karomon. Árad belőle a cigarettaszag, és ez nagyon tetszik!

Csuklómhoz érkezve keze -rutinosan- körülöleli az enyémet, majd hirtelen mozdulattal maga felé fordít. Ekkor hallgat el a zene is.

Aranyló íriszei magabiztosságtól csillognak, miközben homlokán egy-két verejtékcsepp játszadozik a silány világítás fényével. Lélegzete már-már annyira szapora, mint az enyém, pedig sokkal később állt be "táncolni", mint én.

- Amúgy Zayn vagyok. - engedi el a kezem, majd a bemutatkozás végett ismét felém nyújtja, de én csak mosolyogva kikerülöm, persze úgy, hogy a testi-kapcsolatot megint megteremtsem, akár csak egy kósza pillanatra is.

- Tudom! - sóhajtok fel megjátszott fáradsággal, mint aki már ráunt a társaságára, pedig nem is... Csak így akarom egy kicsit megvezetni, hogy ne legyen ez az egész szituáció annyira egyhangú, unalmas. Számára sem.

- Akkor hagy álljam a következő italod! -érbe a pultnál és a személyének köszönhetően a csapos most rögtön a szolgálatomba áll. Nagyot nevetek az egész helyzeten, mire a fekete is enyhén felhorkan. Talán csak most jött rá, hogy ma aztán igencsak nehéz fába vágta a fejszéjét?!

- Rendben, azt megengedem. - mentem bele a "játékába", mivel tudtam, hogy a leitatásom a célja. Én meg -tudom, hogy gáz bevallani, de- pontosan ezért jöttem ide.

- Szóval... ha jól értem, akkor te most a szüleidet "bünteted" ezzel, igaz? - tette fel nekem a kérdést, miközben ismét kortyolt egyet a söréből. Előttem pedig már két üres pohár hevert és a korábbi tartalmat mostanra nagyon megéreztem magamon. A fejem iszonyatosan zúg és lüktet.
- Igazából... azt hiszem, igen. De mindig is ezt akartam... hogy végre egyedül legyek, szabad és önálló. Ez az életstílus jön be nekem a legjobban. - feleltem lazán, majd megint -ma már sokadjára- intettem a csaposnak.
- Jöhet a következő, Kev'! - kiáltottam fel, majd visszafordultam Zayn felé, aki csak mosolygott az egész jeleneten.
- Nem kéne többet innod... - jegyzi meg, bár nem állít le, mikor Kevin kiadja nekem a harmadik rumos kólámat.
- Egy fontos dolog amit nem árt tudnod rólam... utálom, ha valaki megmondja mit csináljak. Szóval... ha azt akarod, hogy jóban legyünk, akkor ezt hanyagold. - tettem kezemet a combjára, majd lazán végig is simítottam előbb említett testrészén. Ő ismét meghúzta az üveg tartalmát, majd ajkáról is lenyalta az alkoholos mámor finom cseppjeit.
- Te nem beszélsz sokat, igaz?! - állapítottam meg, hisz amióta itt vagyok csak én jártatom a számat. Mondjuk ennek lehet ahhoz is köze, hogy én vagyok totál szétcsúszva és nem Ő.
- Beszélek én akkor, amikor kell, és azzal, akivel kell. - kapok egy sokatmondó választ, majd üres üvegét odacsúsztatja a csaposhoz, a kezemből pedig kivette a félig teli poharat.
- Jobb ha most haza viszlek. - feleli lazán, de én ezt nem akarom elhinni. Komolyan.. idejön hozzám, táncolunk, meghív nem is egy italra és most haza akar vinni?! Na nem...

Már valamiféle parkolóban sétálunk, amikor elfog az érzés, hogy nem hazudott, tényleg csak az a célja, hogy haza vigyen, vagy valahova máshova és ha a második variáció lenne, akkor sem nagyon tudnék ellenkezni ellene. Totál kiszolgáltatott vagyok a sok italnak, stressznek, és sírásra való hajlamnak köszönhetően. Jóformán, most bármit tehetne velem a srác, én semmit nem tudnék felmutatni a biztonságom érdekében. Óvatosan ültet be egy kényelmes, bőrhuzatos ülésbe. Kezem jólesően szánt végig az anyagon, miközben másikkal ruhám szélét próbálom lehúzogatni, hogy nehogy felfedjem előtte a bugyim színét.
- Mi a címetek? - kérdi halkan, hisz valószínűleg leszűrte, hogy a fejfájás egy komolyabb szintjén állok jelen pillanatban.
- Zayn, kérlek ne vigyél oda vissza... - kérleltem halkan és az ülésen oldalra fordultam, arcomat pedig a huzatba fúrtam.
- Vigyél inkább hozzád. - ajánlottam fel, mivel perpillanat bárhol - még egy ismeretlen srác lakásban- is szívesebben lennék, mint otthon.
- Persze.. vigyek haza egy totál ismeretlen, dögös csajt, akinek még a teljes nevét sem tudom. - horkant fel, vagy csak a hideg motor hangja volt ez?!
- Jaqueline Evans. - szuszogtam, majd fáradt szemeimet lehunytam egy percecskére.
- Jól van Jaqueline Evans, ha ezt akarod, megmutatom a lakásom... - felsóhajtva taposott a gázra, amit én csak egy kis mosollyal díjaztam. Bevallom, nem pont így terveztem a mai estét, de ez még mindig jobb, mintha  templomba léptem volna le aludni. Amúgy sem vagyok vallásos...

1. fejezet ~ Talk dirty to me!

Hello kedveseim! 

Nos itt is lennék az első résszel. Ahogy ígéretem (remélem) ebben már kaptok egy-két kérdésre választ, de persze nem akarok teljesen nyílt lapokkal játszani az első fejezetbe. 

A kérésem ugyanaz lenne, mint ami eddig is volt. Ha tetszett a rész kommentelj, vagy iratkozz fel. Esetleg mind a kettő. :p

Jó olvasást kívánok!

~ pepa

---------------------------------------------

1. fejezet ~ Talk dirty to me!

Talk dirty

A magassarkúm találkozása az aszfalttal kellemesen hátborzongató hangot ad az amúgy csendesnek nevezhető éjszakának. Az kihalt utcákon sétálva pusztán csak egy-két házőrzővéreb csahol és ugat rám lelkesen. Szétfolyt szemfestékemet durván dolgozom szét a szememen, s nem zavar, hogy íriszeimet szétmarja a fekete massza, valamint a sós könnyek sokasága.

Miért készít ki ez az egész?! Miért nem lehetek normális lány, olyan, akit nem viselnek meg az ilyen kis "apró" hülyeségek?! Tudom, túl sokat kérdezek... rossz szokásom, pont úgy, mint még sok más dolog is.

Az ajtó kinyílik előttem és a hányinger, valamint a rosszullét fog el, amikor a bentről kiérződő alkohol és izzadságszag borzalmas egyvelege arcon csap. Szemeim ismét könnytől telítettekké válnak, de arcomra mégis mosolyt erőltetek. Egyenesen a pulthoz sétálok és angyali ábrázatomat helyezem előtérbe: nagy bociszemekkel és pillarebegtetéssel, kényszerből, a célom elérése érdekében. A csapos flegma félmosollyal fordul felém, miközben egy nedves törlőkendővel próbálja a pohár küllemét alakítgatni.

- Egy vodkanarancsot kérek! - a hangom enyhén remeg, de ez nem nagyon zavar. Az viszont sokkalta inkább, hogy a próbálkozásom arra, hogy túlharsogjam a zenét totál sikertelenül megy. Na de nem is beszélgetni járnak az emberek ilyen helyekre. Legalábbis én nem...

- Akkor kérek egy személyit! - győztesmosolyával megtűzdelt kérése azt az érzést kelti bennem, mintha már el is hinné, hogy nyert. Pedig nem... én nyertem! Lazán nyújtom át a kamuokiratot, ugyanis eszerint pont egy hónapja töltöttem be a 21-et! Vicces ábrázattal nézem, ahogy gondosan átvizsgálja, a számokkal oszt és szoroz, majd visszaadja.

- Egy vodkanarancs rendel. - lép hátrébb és az itallal kezd szorgoskodni. Én pedig  ez idő alatt tekintetemmel gyorsan futom át a helyet. Azúrkékjeim gondosan mérik fel a táncteret, valamint a rajtavonagló izzadt lányokat és fiúkat. Remélhetőleg én percek/órák  múlva nem így fogok kinézni... 

Nemlegesen rázva a fejemet emelem arrébb a tekintetem a bokszokhoz, amik zsúfoltságig tele vannak félrészeg és totál elázott alakokkal. Továbbpásztázva a helyet állapodnak meg íriszeim a pult túlsó végén. Nem is akárkin. 

Alsó ajkamat harapdálva figyelem, ahogy az ébenfeketehajú szexisten szív egy slukkot, majd kiveszi fogai közül a cigarettát. Legalábbis naivitásomban azt vélem feltételezni, hogy "csak" azt szívhat.

- Itt bent lehet dohányozni? - teszem fel értetlenül -és enyhén ügyetlenül- kérdésemet a pultosnak, mikor az az italommal együtt ismét rám szenteli a figyelmét. 

- Csak neki. Ez egyfajta privilégium számára. - magyarázza nevetve, majd int a srácnak, aki visszafele ugyanezt teszi.

- Milyen mázlisták egyesek. -jegyzem meg miközben a szemkontaktust próbálom felvenni a titokzatos idegennel. Ő még mindig idenéz, de nem éppen engem figyel. 

- Zayn-nek hívják. Az apjáé a hely. - szánja az infókat búcsúszónak, majd ellép tőlem, hogy mást is kiszolgáljon.

Zayn. Nem is olyan rossz név... 

A srác nevét ízlelgetve hörpintem fel a maradék italomat, majd a torkomba megpihenő kellemes ízzel indulok a parkett felé, pont mikor az egyik nagy, idei sláger csendül fel. Beállva a tánctér közepére kezdek lágy ringatózásba a csípőmmel a zene ritmusára, miközben még mindig Zaynt figyelem, aki újabb szál cigire gyújt és ezzel egy időben méri fel a táncolótömeget, s vele együtt engem is. Jólesően nyugtázom, hogy egy percre megakad a szeme rajtam, a falatnyi ruhámon és a dekoltázsomon, majd tekintete az enyémre összpontosul, mikor a refrén következik a dalban. Nem éneklem, pusztán tátogom, enyhén gesztikulálva.

- Talk dirty to me. - suttogom irányába a zenével egyetemben és egy cseppet sem érezem magam zavarban amiért ennyire látványosan próbálok kikezdeni vele. Köszi drága alkohol! Látva széles mosolyát, diadalittas érzés fog el. Majd "ráunva" a szemezgetésre fordulok el, és egy táncoló kiscsoportba társulok be. Már vagy ezredjére csendül fel a refrén, mikor a fülembe hallom az enyhén rekedt hang titokzatos kérdését.

- Milyen csúnyaságokat akarsz hallani? - hagyok fel egy pillanatra a tánccal, mivel az egész testemet kirázza a hideg, a szexihang ilyen közeli hallása.

Prológus

Szép estét mindenkinek! :3

Akkor azt hiszem nem is húznám nagyon tovább a szót, hisz gondolom nem azért nyitottad meg az oldalt, hogy a felesleges "rizsámat" olvasgasd... szóval meghoztam a prológust, ami nem lett túl hosszú, de remélhetőleg azért lett annyira jó, hogy felkeltse a figyelmeteket a történetemről. Igyekszem az első fejezetet mielőbb feltenni az oldalra! Ha tetszett ez a kis szösszenet, illetve várjátok már a folytatást kérlek itt, kommentbe jelezzetek nekem! 

További szép napot kedveseim!

~ pepa

---------------------------------------------------

 00. fejezet - Minden most kezdődik el...

- Na végre, hogy felvetted azt a kibaszott telefont, Jackie. - ordít apám a vonal túlsó végén, és a szemem előtt látom, ahogy a feje paradicsoméhoz hasonló pirosas árnyalatot vesz fel. Eltudom képzelni milyen ideges is lehet, de hát magának okozta mindezt. 

- Jaqueline Evans azonnal mondd el hol vagy, különben egy életre szobafogságot kapsz! - leszek figyelmes anyám cérnavastagságú hangjára. Szuper, hogy ilyenkor persze milyen nagy családi egyetértés és összefogás van, bezzeg máskor... micsoda képmutatók, mostanában ugyanis úgy látszik a saját gyerekük előtt is képesek eljátszani az aggódó, kedves házaspár szerepét. De engem nem vernek át. Rohadtul nem! Már nem vagyok kis pólyás, akinek beadhatják, hogy minden a legnagyobb rendben van ebben a "csüdi-csudi jó" világban. 

- Ha ennyire érdekel titeket, akkor derítsétek ki, de én az időmből többé egy percet sem pazarolok rátok. Vár az este, és van egy olyan érzésem, hogy ma csúnyán bebaszok! - ingerelem őket még egy kicsit, majd kinyomom a telefont. A hold által világított éjszakába nevetek bele, miközben könnyeim patakokban folynak végig arcomon. Semmi baj. Majd megigazítom a sminkemet az egyik lebuj mosdójában.